Novus ordo seclorum

Ez a nagyszerű a sötétben: az vagy, aki mindig is voltál, csak nem lát senki.

I need someone to show me the things in life that I can't find

El tudnám még viselni a társaságodat... Mellettem fekve, egy szó nélkül, csak egymást bámulva a sötétben. Merengve a másik szemében. Közel. Sokat. Fantasztikus este volt, köszönöm. Remélem folytatása is lesz. Kérdezni szeretnék valamit majd. Végre, azt hiszem, eljött az ideje. Mégsem biztos, hogy merem. Sok sikert magamnak!

Itt vagyok, pedig akárhol lehetnék

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, Te pedig Te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Örülj, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok Rád, itt vagyok a közeledben - már egészen közel. Nincs semmi baj.

Bizonyára tudod, hogy sikerességem egyik titka az, hogy teljes mértékig tisztában vagyok a saját korlátaimmal. Az emberek hajlamosak túlbecsülni önmagukat és többet képzelni önmagukról. Például amikor a takarító stratégának képzeli magát… Az a bölcsesség fokmérője, hogy az ember tudja-e mire képes és mire nem. Én például tudo, hogy ezt gyatrán fogom csinálni. Ügyetlen leszek, és kelleténél nagyobb disznóólat hagyok magam után. Valószínűleg sokáig fogok nyűglődni vele.

Csak akkor uralkodhatsz valaki szívén, ha tudod irányítani a sajátodat

Ahogy gondoltam… Sokkal szebb vagy, ha mosolyogsz. De ha dühös vagy, akkor is. Számítottam rá. Nem ismerlek még? Adj rá alkalmat, hogy megismerhesselek! De már megízleltelek. Nem is egyszer. Tudom, hogy akik szerettek, sosem szolgáltak Téged. Minden férfi saját magát szolgálta.  Elérte, amit akart, de nem bírtad tovább, ő lett a varangyod otthona. Más is megszerezte, amit akart, aztán távozott, hogy újra visszatérjen. Egy férfi sem kérdezte meg Tőled, hogy Te mit szeretnél és mire vágysz. Fogalmad sincs, milyen egy olyan leleményes és eltökélt férfi, aki a Te vágyaid és kívánságaid érdekében a sajátjait - legyen az bármi is - háttérbe szorítja. _Nem vagyok bolond. Tudom, hogy most még nem szeretsz, de remélem, majd fogsz. Hamarabb, mint bármelyikünk is gondolná.

Először is hadd szabadítsalak meg a legbosszantóbb problémádtól. Lehet, hogy a magad ódján Te is e tudnád tüntetni, de jobb, ha az én zsebemben van. Ígérem, senki nem fogja látni terebélyes holttestét többé. És ha jól viselkedsz, nem is lesz gondod, mert eltüntetem őket. És hogy melyik férfi udvarol zsarolással? Nem a szerelem eleje számít, hanem a vége. És én tudom a történetünk végét: boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Szívében fekete rózsa kél, írd le a nevem és kezdődjék. Fonjad körbe tüskékkel, dobogjon a szíve értem.

Veritas Dolor - igazság a fájdalmon keresztül

Hány seb van a lelkemen? Hány tüske van egy rózsán? Száz is kevés lenne, hogy megvédd a virágot, de egy is sok lehet, hogy…

Megmentesz? Ezen fáradozol? Túl késő. Ez az egész maga a pokol és én nyakig benne vagyok. Az vagyok, akit alkottál. Nem az vagyok, amit vársz tőlem, és nem is akarok más lenni. Mint egy torzszülött, aki jobb, ha meg sem született volna. Az időt már nem tudom viszafordítani, de a homokórát még összetörhetem.  Otthonra leltem e pokolban és ott várlak Téged! Kétféleképp reagálhatsz erre, ahogy a félelemre is: Harcolsz vagy menekülsz.

De muszáj felismerned, hogy a félelem nem valódi, csupán gondolataink mellékterméke. Ne érts félre, a veszély nagyon is valós, de a félelem választás kérdése... Az egyetlen hely, ahol a félelem létezhet, az a jövőn rágódó gondolataink tárháza. Mindez a képzeletünk szüleménye, ami azt okozza, hogy félünk olyan dolgoktól, amik nem léteznek most, és lehet, hogy sosem fognak.

Sokszor nem tudom, akárhogy töröm a fejem, hogy mindezidáig, amiken keresztülmentünk, barátot kerestél vagy balekot… De néha tudod mi a legjobb bosszú? Maga a bosszú. És tudod mi a legnagyobb öröm a világon? Amikor megszűnik a fájdalom. Aztán Malum es aperta - a gonoszság elkezdődik. Te pedig választhatsz, hogy velem tartasz-e. Szerethetsz, de gyűlölhetsz is.  Utóbbit két okból: azért, ami vagyok és azért, ami nem. De ha velem tartasz, végtelensok okot adok, hogy szeress!

Néha felfoghatatlan, mi minden lehet a fejlődés jele.

Nem vagy olyan, mint én? Nem tudsz rólam semmit! Nem is akarsz? Én is nagy és fájdalmas veszteség árán jutottam az erőmhöz. Emlékszem, milyen volt belülről érezni a testemet. Mintha pezsgett volna a vérem, hogy bármit megtehetek. Szavakkal és mozdulatokkal. Még átélheted a rémületet, ami lassan varázslattá, végül pedig örömmé válik. Meg kell tanulnod befogadni, majd a benne rejlő hatalmat egy mésik emberbe irényítani. Megtaníthatlak, hogyan urald. Ha beengedsz és velem jössz, egy teljesen új világ tárul a szemed a szíved és a tested elé. És hogy hogyan lehet új világot éípteni evilági ártatlanok holttestére? Nincs olyan világ, amely nem csontokon és véren nyugszik. Képzelj el egy elnyomástól és álszentségtől mentes világot, ami a természet erejét, valamint a gondolat, a hit és az érzelmek szabadságát dicsőíti. Ez egy lehetőség. Amikor a jövőd kérdéses. Lehet, hogy mások a módszereink, de ugyanara az életre vágysz, amiért én harcolok. Azt kérdezed, milyen áron? Lehet, hogy eladtam a lelkem és most a sötétség uralkodik rajta. De a világ és a test sem csupán fekete és fehér színben létezik. Minden szürke. Jobb, ha óvatos leszel. Megárvult, mezítelen és sebezhető lány vagy a ragadozó férfiak világában. Szívesen kiterjeszteném Rád védelmem, amíg megtalálasz engem. Aztán örökké.

Igazából nem is kéne itt lennem! De itt vagyok. Olyan ez, mint a nagy regényekben, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Továbbmentek, mert volt mibe kapaszkodniuk.

Ugyanolyan vagyok, mit akik már a földben nyugszanak: csak a szívem ver még ott, ahonnan a leklem már rég távozott

Én lehetőségetkínáltam neked… Emlékszel? A világot… A nagy világot és a napfényt. Gyanítottam, hogy elpuskázod. Bár titkon azt reméltem, hogy mégsem fogod. Mert nem csak ostoba vagy, hanem szerencsétlen is.  És mint az ostoba szerencsétlenek, te is azt hajtogatod, hogy "Sosem kapok lehetőséget!" De ze nem igaz, jól mondom? És a többi szrencsétlenhez hasonlóan mit csinálsz? Belepisálsz a lehetőségek kútjába.

a lelkem előszobája - a szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol

Olyan, mint ha egy 65 éves portás dolgozna egy lepukkadt szálló kicsiny portás fülkéjében heti hét napon keresztül 12 órás műszakban már 20 éve. Akihez odamész az utcáról betévedve, hajnal egykor rongyá ázva a szakadó esőben, a szobákról és a foglalásokról érdeklődve. Látod a táblát: "A RECEPCIÓ ÉS A PORTA 23:00 KOR ZÁR"
Már negyed kettő lesz lassan..
Bekopogtatsz a nyitott ablak szélén és kérdezel, van e kiadó szoba.
De csak elbambultan bámul ki a fejéből és nem reagál. A csöndet egy bud spencer és terence hill film töri meg amit már 15 éve minden este megnéz, a dialógusokat pedig már csak azért nem mormolja mert tudja, hogy bármelyik sor után képes lenne a puszta akaratával felhúznia magát az első útba eső fenyőfára. Megfáradt -ráncos és érdektelen arcát az érdes keze gyűri fel a szeméig amit a sápadt narancsos szocis lámpa világít meg.
Rád néz. " - Már csak egy szoba van öcsi.."
Végig fut a fejében, hogy mennyi pénzt fogsz fizetni. Hogy az ágy amit kapni fogsz előző este meleg pornót forgattak rajta, a rugókat kikúrták belőle és ágyneműt sem cserélnek mert a takarító nő szabit jelentett így az előző ágyat hajtották vissza.
Rágyújt egy cigarettára és az arcodra pöfékeli..
" amúgy is mit akarsz te ilyenkor itt?"
- csak egy szobát szeretnék.
" tudod mit öcsi.. menj el kurvázz egy jót és menj a picsába. állom az estéd. Nesze. itt egy kulcs. az utolsó szoba. Ne is lássalak."
Megvakarja a tökét, belepöfékel még párat a barna sopiana-ba és kiemel egy kulcsot.
" ne számíts luxusra.."
majd fel hangosítja a filmet és már át is néz rajtad. Tudja hogy hova mész, tudja hogy nem fog tetszeni, rád számolnak mindent, a tulaj is köcsög, és egész este dugni fognak melletted, talán egy percet sem fogsz aludni. De beenged, mert kértél szobát és kapsz is, hogy ne ázz el.

Azt hittem megmentesz. De talán meg sem érdemlem.

Sötét minden, mint szürkületkor egy borús napon, csak egy kevés fény dereng, hogy lássam, nincs semmi látnivaló. Én pedig ott rohanok úttalan utakon a homályban, és csak keresek, keresek, keresek valamit, egyre kétségbeesettebben. Ahogy múlik az idő, próbálok gyorsabban futni, de ettől csak még ügyetlenebbül csetlek-botlok... Aztán mindig eljön az az álombéli pillanat - és hiába érzem, hogy közeledik, mégse tudok soha felébredni, mielőtt utolérne -, amikor már nem emlékszem rá, mit is keresek. Amikor rájövök, hogy nincs is itt mit keresnem, hogy nem fogok találni semmit, hogy soha nem is létezett semmi más, csak ez a kietlen, kihalt erdő, és soha nem lesz semmi más... semmi, de semmi.

Mit tudok az álmokról? Ismeretlen terület. Ugye… Az álmok. Legtöbben elhessegetik. Pedig aki 70 évet él, az ca. 20 évet egy másik világban tölt, ahol a látszat csal. Egy világ, ahol ugyanannyi a szörnyűség és az öröm. De úgy látszik, egyeseket így is kísértenek. Nem csak tet tudod milyen érzés olyasmi után vágyakozni, ami csak az álomban teljesül be. Minden reggel választhatunk: elfelejtjük az álmainkat, vagy éljük őket.

Powered by Blogger.hu