Novus ordo seclorum

Ez a nagyszerű a sötétben: az vagy, aki mindig is voltál, csak nem lát senki.

Ki vagy, idegen?

Pihenek, lazítok, nyaralok. Végre. Napozok, meleg van, úszkálok. Muszáj. Sokan vannak, nyomasztó, bámulok. Aztán megakad a szemem. Csak egy fehér gömb. Egy úszósapka, egy szemüveg. Csak ingázik ide-oda. Egy hossz, két hossz, három hossz. Oda-vissza. Pihenek. Ő is. Ki a vízből. Leveszi a sapkát, a szemüveget, majd néz. Csak néz, és nem pislog. Kémleoek, van-e mellettem még valaki. Sehol senki, a sarokban ülök a medence szélén, jóval a többiek felett. Csak bámul. Csak bámulom. Farkasszem. Felejthetetlen alak, kisugárzás, szépség. Megigazítja a haját, már ez elindít bennem valamit. Csak nézek ki a fejemből. Túlságosan tudatlanul. Vajon mit akar? Odamenjek? Leszólítsam? Utoljára sem sült ki ebből semmi jó, ráadásul a hely is ugyanaz. Fejest ugrok, ilyen szépre még sosem sikerült. Fel a vízfelszínre, bánt a lencsém. Mire kinyitom a szemem, már sétál is a másik irányba. Mennék, de nem erősségem a gyorsúszás. Nem találom. A másnap fele is ráment a kutakodásra, de mind hiába.

Elszalasztottam.

Igyekszem

Igeyekszem minél inkább őszinte lenni. Legeslegelőször magunkkal kell őszintének lennünk, és azután már másokkal is sokkal könnyebb lesz. Veled is csak az vagyok, nem bunkó, még ha sokszor úgy is tűnik. Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam. Én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál... és hogy minél hamarabb többet adhassak magamból, mint amire jelenleg képes vagyok.

Mosolyogva

Majdnem minden reggelem és estém egyforma. A csillagokat, vagy a napfelkeltét bámulom, de mintha a szemem megakadályozná, hogy gyönyörködjek bennük. Ahogy különféle alakokat rajzolnak ki, az egyetlen gondolat, mi előttem lebeg, egy arac. Egy test. Álmaimban is... Egy személy, akit immáron  több, mint négy éve csodálok. Négy éve, hogy beléhabarodtam, és négy éve, hogy nem tudom kiverni a fejemből.

Hiába vettem rá nagynehezen magam, hogy az összes közös, illetve Rólad készült képet kitöröljem, minden egyes pillanatot látok magam előtt. És hogy féltékeny vagyok-e? Megöl a tudat, hogy mindebben már más gyönyörködik.

Ennek ellenére hallgatok Rád, követem a példádat, igyekszem mást találni, de úgy érzem, még mindig nem vagyok képes rá. Így nem. Olyan fészket raktál le bennem, melyet nem fúj el csak úgy a szél, még ennyi idő után sem.

Ha meglátok egy rejtvényt, akkor nem megy ki a fejemből, míg meg nem oldom. Emiatt válaszottalak Téged. Ez leginkább erről szól. Összegyűjteni az összes elérhető információt... kiértékelni a "problémát". Koncentrálni. És megoldani. De sosincs egy konkrét megoldás. És sosincs meg az összes információnk. A legtöbb rejtély egy utolsó hiányzó információn múlik. Legyen a válasz egy rejtvényre, vagy arra a kérdésre, kik is vagyunk, hová tartozunk. Minden az utolsó darabon múlik. Ezért olyan nagy élvezet berakni a kirakós utolsó darabját. Kivéve persze, ha az utolsó darab nem illik oda.

Még jobban hiányzol!

Az első képem, mely Rólad készült, Kedvesen! Bár közös fotónk nem volt, és jó ideje nem lttuk egymást, nem telik el nap, hogy ne jutnál eszembe, Regényt tudnék most arról írni, mit is érzek, de remélhetőleg tudsz mindent fentről így is, hogy réges-rég nem beszélgettünk.

Dömper, a mindig éhes nyuszim, aki csak akkor szeretett dobolni a lábával, mikor mindenki más nyugalomra vágyott. Aki mindent megtett, hogy bejusson a leghozzáférhetetlenebb helyekre, csak hogy láthassa, mi ott is megkeressük. Remélem, ahol most vagy, előre kiválogatják a jutalomfalatot minden étkezésre, nem kell érte felborítanod az egész tálod, hogy egy kupacra gyűjtsd! Ég veled, Dömper!

E pluribus unum

Mi lesz, ha az emberek úgy döntenek, Isten nem létezik? Na, de melyik isten? Úgysem csak egyet fognak választani. Nem számít, bőven lesz kik közül válogatniuk, miután ismét divatba jön az istenimádat. Ti döntitek el, mi jön divatba, ti vagytok a platform, melyen keresztül a divat terjed. Ti irányítjátok a sztorit és az áramlást… Ti csak elodázzátok az egzisztenciális válságukat. "Ne nézzetek oda, kukkantsatok ide! Ne ezt hallgassátok, hanem inkább ezt!" Innovatív, figyelemelterelő termékeket kínáltok, melyeken néha kicsit fejlesztgettek. A mi szépségünk abban áll, hogy csak inspirációra van szükségünk. Nincs bennünk elég kraft? Egy vén fasz vagyok? Sosem lesznek olyanok a dolgok, mint régen? Akkor miért vagytok itt? Miért számítok? Az emberek akkor kreálnak isteneket, mikor nem értenek valamit. Azért történnek dolgok, mert az istenek úgy akarják. Tudod, mit kell tenni, hogy jó dolgok történjenek? Jónak kell lenni az istenedhez. Adsz egy kicsit, kapsz egy kicsit. Mindig is lenyűgöző volt ezen ősi alku egyszerűsége. Ezért vagytok itt, én pedig ezért számítok.

Agony

Matekoztam kicsit. A múltkori meg ez egyenlő azzal, hogy egy picsa vagy. Ha ezt elosztom azzal, hogy csak úgy kapom meg, amit akarok, ha nekem adod, megkapom, hogy csak akkor fogod odaadni, ha már nincs rá szükséged. Mint Jézus Krisztus barátomnak, neked sem kell más, mint feltámasztás. Csak úgy bedobtam Jézust, mint aki ismer valakit, aki ismer valakit. Mert valóban ismerek valakit, aki ismer valakit, és a mellette ülő valaki lesz a te valakid. És hogy ki ez a valaki, akit a valakim ismer? Valaki, aki varázsérme nélkül is képes feltámasztani.

Learn to love your inner monster

Mi is egy isten? Tudjuk, hogy léteznek-e egyáltalán? Az emberek elhisznek dolgokat, ami valóssá teszi azokat. Vagyis tudjuk, hogy léteznek? Na de melyik volt előbb: az istenek vagy a hívőik?

A vallás azokat inspirálja, akik nem félnek semmitől. Az istenfélés viszont és a félelem használata nem lehetséges bizonyos elbaszottsági szint nélkül.

Everything you love will someday die

Ha szereted magad, meglepődve tapasztalod, hogy a többiek is szeretnek. Senki sem szereti azt, aki még önmagát sem képes szeretni. Ha te magad képtelen vagy szeretni magadat, ugyan kitől várhatnád el, hogy megpróbálkozzon ezzel? És aki nem szereti magát, az nem maradhat semleges sem. Ne feledd, az életben nem létezik semlegesség! Ha valaki nem szereti magát, az biztosan gyűlöli magát - az élet nem ismeri a semlegességet. Az életben mindig választani kell. Ha nem szeretsz, akkor nem maradhatsz egyszerűen ebben a szeretet nélküli állapotban. Nem. Akkor gyűlölnöd kell! Aki pedig gyűlöli magát, az rombolni fog. Önpusztító lesz. Aki gyűlöli magát, az mindenki mást is gyűlölni fog - dühös lesz és erőszakos, szüntelen haragban mindenkivel. Aki gyűlöli magát, hogyan is remélhetné, hogy a többiek szeressék?

Ketsuryugan

Mi lesz, ha megbánt? Mi lesz, ha elhagy? Mi lesz, ha meghal? Nem tudnám elviselni. Ezért rövidre zártam, nehogy megtörténjen. És mondjak valamit? Ez volt életem legeslegnagyobb baklövése. Te most ugyanezt a hibát akarod elkövetni, és átkozott legyek, ha végignézem. Kockáztatni kell, muszáj. Én nem tettem, és nézz rám, boldogtalan vagyok, árnyéka vagyok önmagamnak. Ez nem azt jelenti, hogy sosem fog megbántani, de azt garantálom, hogy bármennyire is fog fájni, soha semmi nem lesz fogható ahhoz a fájdalomhoz, amit a megbánás okoz. Hidd el, én megtapasztaltam mindkettőt. A fájdalom semmi a megbánáshoz képest, amit nap mint nap érzek. Ne menekülj el!

Ne tedd! Meg fogod bánni. Ha elkezded megbánni, eltompulsz, és másokra hagyod a saját döntéseid. Azután már csak a halál fog maradni. Senki nem tudja, mi fog történni. A döntéseknek, amiket hozol, csupán a következőig van értelme.

Ne nézz rám így!

Hogy szoktam-e aggódni, mi lesz, ha nem hagyok fel ezzel az élettel? Mármint a túlvilágon? Ha túl sok parancsolatot szegek meg? Vagy a börtönben…? De ha már itt tartunk… hogy hiszek-e a túlvilágban? Nem tudom. Anyám hisz. Elég biztosnak tűnik benne. Mindig azt mondja: Csak annyit tudok, hogy több van annál, mint amit tudok. Bölcsebbnek hangzik, mint amilyen valójában. Okostojás. Tudod, mi történik a halál után? Elrothadunk. A holtak elrothadnak. A rendszer adott. A fizika nem tart szabadnapot. Nincs miben hinni. Próbáltam. A szüleim mindenben hisznek. Az Atyában, a Fiúban, a Szentlélekben. Isten fényében tündökölnek. Megtanítottak az összes fejezetre, versre. Varázslattal teli világban aludtam el minden este, ahol bármi lehetséges volt. Aztán egyszer csak rájössz, hogy a Mikulás nem létezik, és a Fogtündért is csak kitalálták. Az öreg kutyákat sem egy farmra viszik. Utána a történelemkönyvekből kell megtudnunk, hogy Jézus sem létezett. És úgy tűnik, hogy minden, ami jobbá tette számodra a világot, nem több egyszerű mesénél. Csak kóklerség, de rosszabb, mert a kóklerek valódiak. Vissza akartam kapni azt a varázslatot, de egy nap egyszerűen elfogadtam, hogy nem lehet, mert az élet nem olyan érdekes.

Powered by Blogger.hu